A Nagy Teknotikus háború utáni földrengések kiemelték a Japán szigetek és Ausztrália közötti tengerfenéket, az Indiai szubkontinens elszakadt a süllyedőben lévő Eurázsiától, és neki ütközött az újonnan létrejött kontinensnek, nekipasszírozva a Dél Kelet Ázsiai szigetvilágot.
Így jött létre Terra Australis földje.
A földrészt trópusi szavannák és őserdők borítják, a déli és keleti parton pedig mérsékelt égövi erdők találhatók. Mostanra az ember által betelepített állatok (nyulak, dromedárok, vaddisznók, rókák, macskák, kutyák, kecskék/ leszármazottai kiszorították az erszényes élővilágot.
Camelotitan:
A dromedár leszármazottja.
5 méter magas, a törzse hordó alakú. A lábai és a patái vastagok, a nyaka hosszú, a feje megnyúlt és vaskos. Az ajkai vastagok, és kacsacsőr módjára megvastagodtak. A testét sárgásbarna rövid szőr borítja, nyakukat vastag gyapjas bunda fedi.
4-8 fős csordákban járnak, és a fák lombjaiból táplálkoznak.
Camelope
A dromedár leszármazottja.
A vikunyához hasonló növény evő, de a testalkata közelebb áll a tevékéhez, és a mrete is. A teste színe sárgásbarna. Hetven-nyolcvan fős csordákban élő fűevő állat.
Mammutdisznó
A vaddisznó leszármazottja.
A mérete egy Afrikai elefánté. Az ormánya fél méter hosszú. Az agyarai túlnőttek a száján, a szeme fel hajlanak. Sokkal karcsúbb mint az Európai Pigfántnak. A testét sötétbarna, rövid szőr borítja.
Tíz fős csordákban élnek, amikben a nőstények a dominánsak. A kanok külön élnek a kondától, csak párzási időszakba csatlakoznak.
Ausztráliai warg
A dingó leszármazottja.
Kutyaszerű ragadozó. A lábai rövidek, a testalkata robosztusabb mint őseinek. A feje nagyobb, a marja erőteljes, ezzel segíti a csontok elroppantását, vagy áthatolni a nagyobb növényevők vastag bőrén. 5-6 fős falkában él. Csak nagyobb növényevőkre vadászik.
Kardfogú párduc
A ködfoltos párduc leszármazottja.
Két fajtája van.
Az erdei kardfogú párduc: A testalkata nyúlánk. A lábai hosszúak, a farka fogófarokká módosult. A bundáját vörös alapon fekete foltok borítják, a fülei kicsik és kagylószerűek. Rövid kardfogai vannak.
Általában a fákon tartozkódik, az itt élő kisemlősökkel és madarakat ejti el, de ha kell akkor a nagyobb növényevőket is levadássza a fák koronájából, de nála a kardfogak egyértelműen a hímek közötti párviadalt szolgálják.
Szavannai kardfogú párduc: Kisebb és zömökebb mint erdei rokona, valamint a foltjai is csak a hátán találhatóak meg. A kardfogai nagyobbak, több mint fél méteresek, de a többi kontinensen élő nagymacska fajoktól eltérően ezek a vadállatok inkább dögevők, és ritkán vadászok.
A nagyobb ragadozókat megvárják míg ott hagyják a tetemet, míg a kisebbeket egyszerűen elriasszák a látványukkal.
Gno
A kecske leszármazottja.
A testalkata legjobban az egykor élt gnúkéra emlékeztett. A testét rövid barna szőr fedi, a fején pedig hosszú egyenes szarv található. A feje hosszú, lószerű.
70-80 fős csordákban él. Több ragadozó kedvenc zsákmányállata.
Tauna
A nyestkutya leszármazottja.
Hatalmas, robosztus lények. A lábuk rövid, a testük pedig nagy és robosztus. 1.5 méter hosszúak, a pofájuk pedig hosszú, rókaszerű. A testét barna-fekete szőr borítja, a hasán fehér. Hat fős falkákban járnak, általában a bozótosokat és az őserdőket részesítik előnyben. Lesből támadnak a zsákmányra, a rejtőzködés mesterei.
Síksági sárkány
A sósvízi krokodil leszármazottja.
Hat méter hosszú. A lábai a teste két oldalán találhatóak. A feje óriási, szinte bulldog szerű. A teste barna, szürke vagy fekete, magányosan él. Amikor vadászik meglapul a magas fűbe, majd amikor elmegy mellette a zsákmánya felpattan, elkapja az állkapcsával, majd megrázza ezzel eltöri a gerincét.
Ez a ragadozó előfordul a hidegebb területeken, ahol egész évben aktív. Ennek kulcsa az, hogy vastag zsírréteg fedi a testét, amely melegen tartja. Ez a krokodilfaj megtette az első lépéseket a melegvérűség felé.
Majomrák
A pálmatolvaj leszármazottja.
1.5 méter hosszú. A lábai meghosszabodtak, a végükön karmok alakultak ki, a hátsó pár lába pedig ugró lábbá alakult. Az ollói is megnagyobbodtak, ezzel képes a fákon haladni. Fél méteres ugrásokkal képes haladni a fák között. Tápláléka gyümölcsök, kisebb gerincesek.
Futótobzoska
A jávai tobzoska utódja.
2.5 méter magas, két lábon járó teremtmény. A háta S alakot formáz, a hátsó lábai erőteljesek, míg a mellsők kézszerűek. Az ujjain hatalmas karmok. A hátát erős, vörösesbarna pikkelyek fedik. A hasán pedig világosbarna bunda van.
Magányosan vagy párban élő ragadozó. Mivel nincsen fogazata, ezért a hosszú, kemény pengeszerű nyelvét használja, hogy halálos sebet ejtsen a zsákmányán. Kellő távolságba ér, és úgy lövi ki ezt a fegyvert. Általában a combi ütőérre megy. A zsákmányt is nyelvével darabolja fel.
Hibagon
A japán makákó utódja.
A magassága 1.6 méter. A testét világosbarna bunda borítja, a kezük rövidebb mint, a hátsó erőteljes lábuk. Ennek köszönhetően képesek a hátsó lábukon közlekedni. Az arca lapos, markáns.
A Föld mostani legintelligensebb teremtménye. 50-100 fős törzsekben élnek a Terra Australisi szavannákon. Ezekben a törzsekben a nőstény majmok a dominánsak. A törzs védelmét pedig a kifejlett hímek látják el. A nap nagy részében gyüjtőgetnek. Általában csak gyümölcsökkel, friss hajtásokkal, rovarokkal, madártojásokkal és dögökkel is táplálkoznak.
10 000 éven keresztül éltek ebben a törzsi életmódban, mikor az egyik majom felfedezte, hogy ha elültetik a gyümölcsök magjait, akkor abból új növények sarjadnak. Hamarosan rájöttek, hogy botokkal képesek megforgatni a földet, ezzel együtt a nagyobb növényevőknek a trágyájával táplálóbbá tenni. Hamarosan a törzseiknek már nem kellett vándorolni. Feltalálták a kapát, majd az ekét. Hamar rájöttek, hogy a gno vagy a camelope segítségével hatékonyabb munkát tudnak ellátni.
Egy fajta feudális rendszer jelent meg náluk, de előbb-utóbb a hibagonok túl sokan lettek. Feltalálták a tutajok építését, majd a hajókét, és elköltöztek. Kolóniákat alapítottak az Európai Szigettengeren, Új Gondwana partvidékén.
Új civilizáció jött létre, de ez nem élte meg az iparosodott időszakot.
Az évmilliók folyamán a kontinensek mozgása folytatódott, a tengerek áramlásának iránya eltolódott, ami miatt sivatagok kezdtek el terjedni. Az eddigi körülményekhez szokott fajoknak választani kellett. Vagy kihalnak, vagy alkalmazkodnak.
Új sivár világ köszöntött a földre. Az új korszak neve: Bareocén...
Köszönöm, hogy eddig követted a blogot, és részt vettél a jövőbeli túrán. Tudom bizarr volt, néhány helyen ijesztő, de még is csak érdekes utazáson, ami bizony nem fog véget érni. Szeptember jön a Bareocén, amely még távolabbi, és még bizarabb világ lesz.
