A Nagy Teknotikus háború után a Panamai földhíd egyszerűen elsüllyedt, így Dél Amerika minden kapcsolatot elvesztett Észak Amerika maradványával. A következő kétmillió évben dél felé kezdett el sodródni, addig míg össze nem ütközött azzal az Észak fele sodródó föld darabal, amely egykor az Antarktisz volt.
Létrejött Új Gondwana földje. Ezt a vidéket a vízidisznó, a nutria, a jaguarundi, az erdei kutya és más dél amerikai emlősök leszármazottai uralják.
Az új kontinens északi részét óriási esőerdők borítják, míg délre haladva egy szubtrópusi és egy mérsékelt égövi pampa található.
Titanobara:
A vízidisznó leszármazottja.
A mérete megközelíti egy afrikai elefántét. Négy oszlopszerű lába, hordószerű teste, a feje nagy, lószerűen megnyúlt. Az orrlyukai felett egy téglalap alakú vastag, bőrrel fedett csontképződmény van. A testét világosbarna bunda borítja.
A mérsékelt égövi pampa jellegzetes növényevője. Füvekkel táplálkozik. Általában 10-13 fős csordákban járja a pampát, amiket egy öreg hím vezet. Röfögésel és füttyökkel kommunikálnak egymás között, ha megrémülnek, akkor visítanak.
A domináns hím párzási időszakban gyakran megküzd a rivális fiatal hímekkel. Ezeket a vitákat az orrlemezeikkel döntik el. A győztes aztán párosodik a csordában lévő összes nősténnyel. A nőstények 130 nap vemhesség után hozzák világra a borjúkat, amik már 1 napos korukban képesek elropogtatni a növényeket. 1 évesen érik el az ivarérettségüket.
Rhynobara:
Kétszer kisebb a Titanobaránál, és karcsúbb is. A testét sötétbarna, rövid szőrzet borítja. Hosszú, lószerű fejét egy üllőszerű csontképződmény ékesíti.
16 fős csordákban élnek. A csoportos életük hasonlít a titanobaráéhoz. A trópusi pampát lakják.
Girrma:
A Guanakó utódja
A testalkata olyan mint a lámáé, csak a lábaik hosszabbak. A feje kicsi és keskeny, hogy könnyebben betudjon hatolni az ágak közé, és megtudja enni a leveleket, az ajka ormányszerűen megnyúlt. A négy méteres magasságot is elérheti. A testüket hosszú sötétbarna prém borítja, amely a nyakukon sörényszerűvé válik.
Hatfős csordákban élnek, amiket egy hím vezet. A csorda fiatal állatokból és nőstényekből áll, ha ragadozó közeleg, akkor körbeállják a fiatal állatokat, és a lábaikkal védekeznek.
Tollas Démon:
A Kigyászdaru utóda.
A testalkata struccszerű. A szárnyai elcsökevényesedtek. A magassága 2-2.5 méter. A csőre horgas. A tolla szürkésbarna, a szárnyainál fehér. A hímek csőrének tövénél egy legyezőszerű tollkorona található. A hímek nagyobbak a tojóknál.
Ragadozó. Általában párban él. Megeszik kisebb emlösőket, kígyókat, de gyakran táplálkozik dögökkel. A zsákmányát hosszasan üldözi, majd a lábának rúgásával végez vele.
A párok általában az esős időszakban párosodnak. A hím ilyenkor peckesen jár, és mutogatja a tollbóbitáját. A nőstény a fészkét általában dombok tetejére rakja. A hatalmas, pöttyözött tojásokon általában felváltva kotlik a hím és a nőstény. A fiókák 25-30 nap múlva kelnek ki. Két hétig a szülők etetik őket, de a utána már a csibék annyira megerősödnek, hogy elkísérik őket a vadászatokra. 1 hónapos korukban hagyják el a fészket.
Innentől már magukra számíthatnak, nyolc hónapos korukban lesznek ivarérettek.
nutrilop:
A testalkata egy gazelláéra hasonlít, csak a feje vaskos, lószerű. Vörösesbarna bundája van, a hasa pedig szürke. A téli bundája szürkésbarna. Fejét jól fejlett bajusz ékesíti.
Hatalmas csordáikat szerte Új Gondwanán látni. Általában párokban élnek, és ezek a párok egymáshoz csapódnak. Szinte bármilyen növényt megesznek, de ha kell elkapnak kisebb rovarokat vagy dögöket is esznek.
Tapfánt
A dél amerikai tapír utódja.
A lábai vastagok és rövidek, teste hordóalakú. A fülei kicsik, míg az ormánya fél méter hosszú, a nyakán vastag sörény van, ez védi meg a ragadozoktól. A mérete akkora mint egy elefánté.
Táplálékát falombok, vízinövények, és gyümölcsök alkotják, amelyeket hosszú ormányuk segítségével szednek le. Magányosan él, csak párzási időszakban találkozik más tapfántokal.
Hártyás majom
A csuklyás majom utódja
Vállától a fejéig sárga a bundája, az arca barna, míg a teste többi része világosbarna. A farka bozontos. A karjai és lábai között bőrhártya van.
Kisebb hordákban él. Nagyokat képes ugrani, de a hártyája segítségével képes meglovagolni a légáramlatokat és így siklani képes.
Mindenevő állat.
Hippobara:
A vízidisznó utódja.
A teste hordó alakú, a lábai tömzsik, hengeresek, feje vaskos és hosszú. A testét világosbarna rövid bunda borítja.
Napja nagy részét a vízbe tölti, csupán éjszaka jár ki legelni a folyópartra.
Őserdei árny:
A taira leszármazottja
A bundájának színe a sötétbarnától a feketéig terjed. A teste hosszú, áramvonalas. Lábai közepesen hosszúak. Az orra hegyes, fülei nagyok, előreállnak. A farka hosszú. Mérete akkora mint a jaguáré.
Magányosan élő, gyors ragadozó. Gyorsan ront rá, az áldozatára, leteperi, majd egyszerűen elharapja a torkát.
Folyami démon:
A vízioposszum leszármazottja
1.5-2 méter hosszú. A testét rövid, barna bunda borítja, amely vízhatlan. A farka hengeres és vastag. A feje megnyúlt, kutyaszerű lett, benne erős, tűhegyes fogakkal. Rövid, erőteljes lábain uszóhártyák vannak.
Éjszakai aktív folyami ragadozó. A krokodilok helyét foglalta el Új Gondwanán. Kisebb vízi gerinctelenekkel, halakkal és emlősökkel táplálkozik. Úgy vadászik mint a krokodil.
Párban él. A nősténynek és a hímnek is van egy zárt erszénye, amelyet a vízben betud zárni, hogy a fejletlen kölykök meg ne fulladjanak.
Fúria
A hárpia leszármazottja.
Szárnyfesztávolsága 5.6 méter, magassága 1.6 méter.
A hasa sötétkék, a szárnyai világoskékek. A hímeknek fehér csíkok borítják. A hímek fején található egy jól fejlett bóbita is, amivel a nőstényeket kápráztatják el. A csőre és a karmai nagyok és erősek, a zsákmány gerincének eltörésére szakosodtak, mérete ellenére jól tud manőverezni a fák között.
A zsákmányát a nutrilopok és a hártyás majmok adják, de ha nincs más gyakran esznek dögöket is.
Pampai csonttörő:
Az őserdei kutya leszármazottja.
A marmagassága 1.5-2 méter. A lábai közepesen hosszúak, a mancsa óriási, az állkapcsában agyarszerű fog ül. Feje erőteljes, medveszerű. A testalkata tömzsi, erőteljes. A bundájának színe világosbarna, de az őserdőkben élőknél előfordul a sötétbarna színvariáns.
4-5 fős falkákban él. A táplálékát nagyobb emlősök adják. Egy csonttörő általában meglapulva várja a zsákmányát, miközben a társai felé hajtják a zsákmányt,majd ha az közelbe ér, akkor felugrik, és ráharap a torkára. A fogai áthatolnak a préda vastag bőrén, és átlyukasztják a légcsövét.
Onza:
A jaguarundi leszármazottja.
A lábai hosszúak, a teste futásra termett. A feje lapos, a marja erős, hogy az állat erős állkapcsa megfelelő erőt tudjon kifejteni, hogy átharapja az áldozat torkát. A fülei nem hegyesek, kagyló alakúak. A bundája sárgás színű.
Magányosan él. Kisebb növényevőkre vadászik, amiket sokáig üldöz, majd ha elkapja, egy erős harapással végez velük. A karmai visszahúzhatóak, de ha kell sokáig kint tudja őket tartani, ha fára mászásról vagy futásról van szó.
