A földrengések és vulkánkitörések során Észak Amerika teljes területe elsüllyedt. Csupán az USA Délnyugati területe maradt meg. Ezt a vidéket elöntötte a folyókból és a tengerből kiáradt víz. Hamarosan hatalmas mocsarak jöttek létre, mint a mai Everglades területe.
Ezt a területet a missipi aligátor, a mosómedve, a hód és más teremtmények leszármazottai uralják.
Mocsári Gyilkos.
A Mosómedve leszármazottja. Teljesen a mocsári életmódhoz szokott, rövid izmos lábai, szétálló ujjú tappancsai vannak. A mérete a mai grizzly medvével vetekszik. Az állkapcsa erős, a hímeknél az első két szemfog kiáll. A hegyes fülei megmaradtak.
A színezete barna, a hasi oldala világosbarna. A szemei körül fehér álarc van.
Nappali aktív, magányos teremtmény. Bár elég esetlenek tűnik, de 25 km/h sebességel képes üldözni zsákmányát. Ami általában a boaver, vagy a nutricaba példányai közül kerülnek ki, de gyakran eszik gyümölcsöket és növényeket ha nincs más.
A párzási időszakban a hímek kiterjesztik a territóriumokat, hogy több nősténnyel is összeakadjanak. Ha két rivális hím találkozik ilyenkor, akkor hosszú szemfogaikkal küzdenek meg egymással.
A nőstény a saját maga által ásott üregbe hozza világra 3-7 vak kölykét, akik 10 hétig maradnak az anyjukkal.
.jpg)
Lápi Sárkány
A Floridai Aligátor leszármazottja. Az eddig testének két oldalán lévő lábai kiegyenesedtek, a farka pedig felemelkedett a földről. A testét vastag páncélzat borítja. Az állkapcsa megerősödött, az elől lévő fogai megnövekedtek, az áldozat megragadására szolgálnak. 4-5 méter hosszú a teste. A bőrét fekete pikkelyek borítják . A hímeknek két nagy tüskesor van a fejüktől a farkuk végéig.
Magányos ragadozó. Gyakran táplálkozik halakkal vagy más emlősökkel, de megeszi a fiatalabb lápi sárkányokat is. A párzási időszakban a hímek hangos morgással hívják magukhoz a nőstényeket, és rezegtetik a hátukon lévő tüskesort.
A nőstény a párzás után a rothadó növényekből álló 2 méter magas fészkébe 100 tojást rak le. A kicsik 2-3 hónap múlva kelnek ki. Az apró lápi sárkányok innentől önállóak.
Boaver
A Kanadai hód leszármazottja.
A hossza 2.2 méter megnőtt, a lábai hosszabbak lettek, hogy ne süllyedjen be a mocsárba. A teste karcsúbb lett, hasonló a dél amerikai vízidisznóhoz. A szemei és fülei kicsik, a farka meghosszabbodott, képes fegyverként vagy a vízben kormánylapátként használni. A bundája világosbarna. A mellső lábán egy hosszú, egyenes karom van.
10-15 fős csordákban élnek, amelyek általában a mocsarak és folyók mellett összpontosulnak. Lágyszárúakkal, a fák kérgével és levelekkel táplálkoznak. Kiválóan úsznak, gyakran csak éjszaka jönnek ki legelészni, amikor egy ragadozó sincs jelen. A mellső lábukon lévő karom úgy módusult, hogy meg tudja magát védeni a ragadozókkal szemben.
Az ivarérettséget 1.5 éves korukban érik el. A párzási időszak után a hímek egy körkörös falat építenek faágakból a ragadozók ellen, ahol a nőstények világra hozhatják borjaikat, amelyek ekkor még önállótlanok. Általában 3-4 kicsi születik.
Nutricaba:
A Nutria leszármazottja. Sokkal karcsúbb az ősénél. A lábai hosszabbak. Sokkal inkább egy apróbb szarvasra hasonlít, mint egy rágcsálóra. A bundája vöröses barna a háti részen, míg a hasa fekete.
Általában apróbb 5-6 fős csordákban járja az erdőt, gyakran a Boaverek közelében, akik megvédik őket a ragadozóktól. Lágy növényi részekkel táplálkoznak.
Ha megtámadják őket, akkor elbújnak.
A Nutricaba 1 éves korábban lesz ivarérett. A nőstény általában egy földbe ásott üregbe hozza világra nyolc kölykét.
Badgena:
Az Amerikai Borz leszármazottja.
A testalkata a rozsomákéra emlékeztet a legjobban. Az állkapcsa erős, a feje nagy. A testét szürke bunda borítja. A fejétől a farkáig két fehér csík húzodik. A hasán a szőr fehér színű.
Magányos, éjszakai állat. Kisebb állatokra vadászik, de gyakran eszik dögökket is.
Warg:
A házi kutya leszármazottja.
A mérete egy kisebb szarvasmarháé. A bundája fekete, a marja és lábai izmosak, futásra terjedtek. Az állkapcsával képes szétzúzni bármilyen csontos anyagot. Négy fős falkákban vadásznak.
Blotvear
A kanadai hód leszármazottja.
A mellső lábai rövídebbek, mint a hátsó, izmosabb lábai. A bundájuk barna, lapátszerű farka jól fejlett és kemény. A magassága két méter.
Párban él. Teljesen szárazföldi életmódhoz szokott. Általában a fák leveleivel táplálkozik. Amikor eszik feláll izmos hátsó lábára, megtámaszkodik a farkán, és táplálkozni kezd. Ha kell rövid mellső lábával húzza közelebb a hajtásokat a szájához.
A boaverhez hasonlóan a hím és a nőstény faágakból fészket épít, ahol a nőstény világra hozza kettő-három vak utódját, akik két évesen vállnak ivaréretté.
Horgászkutya:
A házi kutya utódja.
Alkalmazkodott a halászó életmódhoz. Lábai megrövdültek, a teste hosszú lett, S alakú. A fülei a fejéhez simulnak. A testét szürke, vízhatlan bunda borítja. Ujjai között úszóhártya feszül.
Négy-öt fős családi csoportokban él a tavak és folyók mellett. A fő táplálékát halak és vízi gerincesek adják, amelyeket úszva kapnak el.
1 évesen lesznek ivarérettek. A nőstény hat hónapnyi vemhesség után három-négy utódot hozz a világra.
Netzach
A holló leszármazottja.
Hasonlít ősére, csupán a szárnya lett szélesebb. A lábán hatalmas karmok vannak, míg a csőre kampós lett. A mérete meghaladja a réti sasét, de a nyílt területen élők akkorák lehetnek mint egy kondor.
Kisebb gerincesekkel és dögökkel táplálkozik. Egész életükre választanak párt.
A fészkeiket a fákra rakják. Két tojást raknak, amit a nőstény és a hím együtt védenek. A fiókák már fél éves korukban képesek repülni.
Mocsári dömper:
A kilencöves tatu leszármazottja.
A feje megrövidült, a fülei pedig meghosszabbodtak. A lábai széles terpeszbe vannak, hogy elbírják gazdájuk hatalmas súlyát. A páncélzata kezd kupolás lenni, de nem annyira merev mint a glyptodon féléknek. Sokkal mozgékonyabb lény.
Magányosan élő növényevő, általában fűvel táplálkozik. A ragadozók ellen hatalmas karmaival védi meg magát.
Folyami naga:
A Burmai Piton utódja.
3-4 méter hosszú kígyó. A teste vastagabb mint az anacondáé. Mivel a testsúlyát nem tudja hordozni a vízen kivül, ezért teljesen a folyami életmódhoz alkalmazkodott. A teste kékeszöld színű, a feje hosszú, az állkapcsai erősek, legjobban a krokodiléra hasonlít.
Amikor vadászik, akkor meglapul a víz alatt. Amint valami állat a vízhez érkezik, a naga kicsapódik a vízből, megragadja áldozatát erős állkapcsával, majd a víz alá rántja, ahol köré tekeredik, és megfojtja.
Egybe nyeli le. Ha elég nagy a zsákmánya, akkor gyakran hetekig is emészti.
Magányos állatok, csak párzási időszakban találkoznak. Elevenszülők. 80-100 utódot hoz a világra, amik már születésük után önállóak.
Savborz:
A csíkos bűzösborz utódja.
Akkora mint egy nagyobb házimacska. A hátát fekete-fehér csíkok borítják. A testalkata macskaszerű, a farka bozontos. Képes ezzel hajtani magát a levegőben.
Magányos fán élő ragadozó. Apróbb állatokra vadászik, de gyakran eszik bogyókat és gyümölcsöket, de eszik dögöket is.
A bűzmirigye 5 millió év alatt átalakult. Most már maró folyadékot lő az ellensége arcába.
Mocsári Párduc:
A házi macska leszármazottja.
A párducra hasonlít a test alkata, de tömzsibb annál, a farka lomposabb. A fülei hegyesek, a bajsza jól fejlett. A bundáját sötétsárga-barna foltok borítják.
Magányosan élő, éjszakai ragadozó. Lesből közelíti meg az áldozatát, előugrik, és a torokra támad.
Kedvenc zsákmánya a boaver és a nutricaba, de ha nagyon éhes akkor rátámad a blotvearnek is.
A mocsári párduc fél éves korábban lesz ivarérett. A nőstény három hónapnyi vemheség után négy-hat kölyöknek ad életet.
Gyilokgyík.
A gila leszármazottja.
A testalkata és a mérete olyan mint a komondoi varánuszé. A testét fekete alapon barnás-vörös foltok borítják. A bőrük rücskös, kemény. Villás végű nyelvükkel érzik a szagokat.
Nappali aktív magányos ragadozók. Az aljnövényzetben rejtőznek, és amikor a zsákmány arra jár, akkor előugranak, és beleakaszkodnak a préda lábába. 5-10 percig nem engedik el. A sebbe belefolyatják a mérgüket. A méreg két óra múlva izombénulást okoz. A gyilokgyík sokáig képes követni áldozatát, majd amikor az kiszenvedett, akkor táplálkozni kezd.
Hatalmas odúrendszereket ás magának a mocsári síkság kemény talajába. Néha egy ilyen odúrendszerbe 10-15 gyilokgyík is élhet.
Feliger:
A házi macska utódja.
A tigrishez hasonlít, de a feje olyan mint a házi macskáé. A bundája sötétbarna, fekete csíkokkal, a farka lompos. Éjszakai aktív ragadozó. A nyílt terepeket kedveli. Amikor vadászik, mindig az öreg vagy beteg állatokat szúrja ki. Egy ordítással megrémíti, majd üldözni kezdi. A hajsza során arra megy, hogy kifárassza a prédát, majd amikor ez megtörtént hatalmas mancsával leüti.
Craber:
A kék tarisznyarák leszármazottja.
A teste trapéz alakú, az elsődleges ollói óriásiak. A páncélja szürkésbarna, sárga pöttyökkel. A lábai hosszúak, a teste alatt találhatóak. A testhossza az egy métert is elérheti.
Éjszakai aktív ragadozók. Nappal a nedves avarba ássák be magukat, ahol nedvesen tarthatják kopoltyúikat. Éjszaka vadászik, kisebb gerincesekkel táplálkoznak, de gyakran esznek dögöket is. Lesből támadnak, megragadják az áldozatukat nagy ollóikkal, majd összeroppantják a csontjait.
A párosodás általában vedléskor történik. A nőstény utána a petéit a tavak és folyók felé kihajló ágakra rakja. Ezekből a kikeléskor a lárvák a vízbe esnek, majd leereszkednek a fenékre, ahol elkezdődik az átváltozás, aminek a végén kilépnek a partra.
