Rutas hatalmas kontinensének belföldjeit óriási sivatagok borítják. A hatalmas hegységek elfogják a tenger felől érkező csapadékot, e miatt csupán néhány oázisban van víz.
Az itt élő lényeknek meg kellett tanulniuk a maradék kis víz beosztását, és a vízlelőhelyekért hatalmas harc folyik. A nappali hőmérséklet 50 celsius fok, az éjszakai pedig -20.
A következő állatfajok gyakoriak itt.
Sivatagi mapiungari.
A hód és a blotvear leszármazottja.
Kis termetű 1-1.5 méter magas növényevő. A hátsó lábai erőteljesek, az elülső lábai kicsik, arra jók csupán, hogy megragadják vele a táplálékot. A törzsük hengeres, a fejük megnyúlt. Mancsain erőteljes karmok találhatók, ezek és a gyors mozgásuk az egyetlen fegyverük a ragadozók ellen.
Bundája színe sárgásbarna. Táplálékát kaktuszok és fűfélék adják. 10-15 fős csoportokban él. Képes nagyon gyorsan rohanni. A sebessége eléri a 80-90 km/h-át. A nőstény egy utódnak életet, ami a születése után egy órával képes járni.
Közönséges hoagriff.
A hoacin leszármazottja.
Négy lábú madárféle. A hátsó lábai megerősödtek, a törzse vastag, hordóalakú. A szárnyai módosultak, az evező tollak megrövidültek, a szárnyakból újra lábak lettek, amelyeknek a végén három patás lábujj van. A nyaka hosszú, a begye óriási. Testét sárga toll borítja, a lábait pedig barna. A hímek fején vörös tollbóbita találhatól.
A csőre rövid és kampós.
2 méter magas. Növényekkel táplálkozik. Kisebb csoportokban él, ami egy kakas vezet. A nőstények a tojásaikat a vízlelőhelyek környékre rakják. A fiókákat a nap melege kelti ki. Azonnal önállóak a kikelés után.
Párducmajom.
A vérmajom leszármazottja.
2 méter hosszú. A testét sárgásbarna bunda borítja. Legjobban egy leopárdra emlékeztet. A feje rövid, kutyaszerű, a fülei kagyló alakúak. A szemfoga meghosszabbodott, ezt belevájja a zsákmánya nyakába, majd az így kiserkent vért rugalmas nyelvével felnyalja. Ezzel fedezi a vízszükségletét, a húst ezek után eszi meg. 10-12 fős hordákban él, amit egy domináns hím vezet.
Csapatokban vadásznak, körbekerítik az áldozatot, és úgy végeznek vele.
Piranhahangya:
A vándorhangya leszármazottja.
Apró rovarok, sárga színű. A testük tömzsi, a rágóik hatalmasak. Egy-két méter magas várakban élnek a sivatagban. Egészen érdekes a társadalmi berendezkedésük. Van a királynő, amely a vár mélyén lakik.
Vannak a vadászok, amelyeknek a falkái a sziklák üregeibe várják a zsákmányt, ami, hogy ha arra jár, akkor rátámadnak és a mérgező rágóikkal megbénítják. Az pillanatok alatt elpusztul, a harcosok pedig lecsupaszítják a csontjáig.
Vannak a téglák. Ezek a rovarok a kolónián belül megmaradtak primitív lárvaállapotban. A testüket kemény kitinpáncél borítja, összekapcsolódva ők alkotják a boly anyagát. Őket a dolgozók táplálják az ürülékükkel.
Vérrák.
A Craber és a kék tarisznyarák leszármazottja.
Fél méter hosszú, a teste hosszúkás, trapéz alakú. Az elsődleges ollói hosszúkásak. A lábai vége kampósak, a nyelve és a rágói jól fejlettek. Amikor közel ér hozzá a zsákmánya, akkor felugrik, megkapaszkodik benne, átüti a rágóival a bőrét és a kiszökő vért felnyalja. Amikor tele lesz, akkor leugrik, és újabb áldozat után nézz.
Desana.
A Zöld iguana leszármazottja.
2 méter hosszú növényevő hüllő, hordószerű törzsét oszlopszerű lábak tartják. A pikkelyei páncéllá álltak össze. A farka ostorszerű, képes fegyverként használni. A nőstények barnák, a hímek smarangd zöldek. 10-15 fős csordákban él. Nagyon gyorsan fut és jól ás. A csapat tagjai földbe vájt lyukakban élnek, kiterjedt járatrendszerben.
A nőstény is iderakja a tojásait. A fiatalok kezdetben húsevők, később szoknak rá a növényei táplálékra.
Zsarnok bypdil.
A bypdillek csoportja a Lápi Sárkányból alakultak ki. Fokozatosan visszatért a kétlábon való járásra, mint közeli rokonaik a kihalt theropodák vagy a futómadarak. A ragadozó emlősök kihalásával fokozatosan ezek lettek a domináns ragadozók. A legnagyobb fajuk a Zsarnok Bypdil. 13-14 méter hosszú, 8000 kg súlyú. Rövid, erős állkapcsa van. A hátsó lábai izmosak, a farka vastag, jó támaszték az álláshoz, futásnál felemeli. A mellső lábai a tyrannosauria ragadozókkal ellentétben jól fejlettek. A hímek testét fekete fehér csíkok borítják, a hátukon jól fejlett tüskesor fut végig. A nőstények feketék.
Általában egyedül járják be a vadászterületeiket. A zsákmányukat nagy növényevők adják, általában a desanára vadásznak, hajnalban, de az idősebb példányok áttérnek a dögevésre. A reggel még lomha táplálékukat megriasztják és futva utolérik. Őseiknél aktívabb életmódot élnek, mivel melegvérűek.
Szaporodási időszakban a nőstények össze gyűlnek egy kisebb völgybe, ahol lerakják a tojásokat. Az utódok már fiatal korukban önállóak, de nem távolodnak el az anyjuktól. Amikor elérik az ivarérett kort elzavarják. 4 év míg elérik a teljes méretűket. A fiatalok csak fele éri meg ezt az időszakot.
Taréjos döghírnők
A kaméleon és a majomgyík leszármazottja.
Két lábon járó hüllő. A háta egyenes, a mellső lábai jól fejlettek. A nyaka hosszú, a háta lejtős. A szemei továbbra is nagy szögben forgathatóak. Szürke a bőre, a képes változtatni a színét. 1-1.5 méter magas.
40 km/h szalad és képes 2 métert ugrani. Rovarokkal és kisebb gerincesekkel táplálkozik és hosszú nyelvével kapja el őket. Nevét onnan kapta, hogy a dögök közelébe gyülekezik, amikben a döglegyek és a hangyákat is vonzza. 10-15 állat is összegyűlik ilyenkor, a látványuk felhívja a nagyobb ragadozók figyelmét, hogy ott zsákmány van.
Repedésekben bújik meg éjszakára, a tojásait is ide rakja.
Homoktorpedó
Az övesállatok leszármazottja.
A lény teste hosszú, hengeres. A lábai a teste mellé kerültek, a karmai pedig meghosszabodttak. A páncélja megvastagodott, sárgásbarna lett. Az állkapcsa meghosszabbodott, ahogy a feje is. A fülei eltűntek.
A Rutasi sivatagot járja, járatokat váj ki. Képes érzékelni a zsákmány által keltett rezgést. Általában elbújik, amikor a préda közelebb ér, a teremtmény előugrik, és beleakaszkodik a zsákmány testébe, és kitép belőle egy húsdarabot. Ha az állat nem hal meg, akkor órákon keresztül is képes követni.
