A nagy teknotikus háború legnagyobb csatái Európában dúltak, aminek hála az öreg kontinens alacsonyabban fekvő részei elsüllyedtek, míg bizonyos részei megemelkedtek, szigeteket létrehozva. A szigetek e miatt lejebb csúsztak, maguk előtt tolva az Afrikai lemezt, a mai Földközi tenger területére.
Három sziget jott létre.
Iberia: A mai Ibériai félsziget.
Carpathum: A mai Kárpát medence emelkedett ki.
Böreusz: A mai Németország területén található sziget.
Ezeken a szigeteken monszun éghajlat uralkodik.
Lajhármajom
A magót leszármazottja.
3-4 méter magas. A testalkata a gorilláéra hasonlít. A testsúlyát a mellső lábán hordozza, erre egyenesedik fel, de ha kell képes két lábon is járni. Az elülső lábain lévő kezével szedi le a növények leveleit. Az állkapcsa erős, a feje rövid. A testét sárgásbarna gyapjas bunda borítja. 5-10 állatból álló hordákban járja az erdőt. Makoggásal, üvöltéssel és bőgéssel kommunikálnak egymással. Barátságosak, a nőstényt a többi hím támogatja az utódok felnevelésében.
Dzsungel tulok:
A házi kecske leszármazottja
A marmagassága 1.5 méter. A lábai rövidek, a teste hordó alakú. A hímek szarva 1.5 méter hosszú, és hátra ível. A testüket sárgásbarna, fekete vagy piros rövid szőrzet borítja. 20-30 fős csordákban élnek, amit egy domináns bika vezet.
Goapi:
A házi kecske leszármazottja.
Legjobban egy lóra hasonlít. A marmagassága 1 méter, a hossza pedig 2.5 méter. A nyaka hosszú, de nem akkora mint a rég kihalt zsiráfé, a fülei pedig nagyok. A homlokán egy pár apró éles szarv van. A teste sötétbarna, a lábai pedig fehérek. A feje kecskeszerű...
5 fős csoportokban járják az erdőt, amit egy bika vezet. Nappali aktív növényevők, bármit megesznek, hála az őseiktől örökölt fejlett emésztőrendszernek.
Ibériai tigris:
A vadmacska leszármazottja.
A testalkata tigrisszerű. A farka hosszú, és vékony, a mancsai nagyok. Testét vastag csíkok borítják barna alapon. A feje lapos, legjobban a tigrisére hasonlít, de vannak benne vadmacskaszerű vonások.
Magányos, éjszaka aktív ragadozók. A területük mérete a táplálékmennyiségétől függ. Kedvenc zsákmányuk a dzsungel tulok és a goapi.
Gázlómacska
A vadmacska leszármazottja.
A lábai és a nyaka hosszú, a farka hosszú. Nagy, hegyes fülei egymástól távol helyezkednek el, a feje lapos. A szőrzete barnás alapon fekete csíkokkal és pöttyökkel ékesített. A mérete kisebb mint az egykori szerválnak.
Lesből vadászik, leteperi a zsákmányát, hosszú szemfogaival elszakítja az áldozat gerincvelőjét, vagy a nyaki ütőeret. Szinte mindenféle zsákmányra vadászik, ha kell elragadja a Dzsungel tulok vagy a goapi borjúkat, de ha éhes akkor kisemlősökkel de ha kell belegázol a vízbe, és halászik. Ebben hosszú lábai segítik.
Európai warg
A cibetmacska utóda.
Ez a lény nem rokona a Texaszi wargnak, hanem konvergens evolúció eredményeként jött létre.
3 méter hosszú, a lábai rövidek, erőteljesek. A testét fehér-fekete csíkok borítják, a vállát pedig hatalmas sörény fedi. A feje óriási, hiéna szerű. Az állkapcsai erősek.
Nappali aktív, magányos ragadozó. Lesből támad az áldozatára, majd elkapja, és megrázza ezzel eltörve a gerincét. Ha kell neki támad még a lajhármajomnak is. A területét az ürülékével jelöli meg.
Majomgyík
Az európai kaméleon utódja
Fél méter hosszú gyíkféle. A lábai hosszúak, akár csak a fogó farka, gyorsan képes haladni a faágak között, ugrani. A szemei ellentétes irányba is forgathatóak, emellett képes a testének a szélességét is változtatni, így átmenni a szűkebb réseken. Képes változtatni a színét vagy zöld vagy barna.
Rovarokra és kisebb gerincesekre vadászik, amit a nyelvével kap el. Egyedül él, csak a párosodási időszakban találkozik más majomgyíkokkal. A tojásait elássa. A kicsik már egészen apró koruk óta vadásznak.
Salagrator
A spanyol bordás gőte utódja.
2 méter hosszúságú folyami ragadozó. A teste hengeres, négy erős és rövid lába van, amik között úszóhártyák feszülnek. Az állkapcsa meghosszabbodott, a zsákmány megragadásához alkalmazkodott. Halakkal, kisebb vízi gerincesekkel, de ha kell a víz alól előugorva megragadja az inni jövő állatokat. A bőrét szürke alapon barna vagy zöld pöttyök borítják.
Magányosan él. Csak párzási időszakban talál rá egymásra a hím és a nőstény, utána 20-60 petét is lerak, amiből 10-15 centiméter hosszú lárvák fejlődnek ki.
Seth véreb
A közönséges petymeg utódja.
A marmagassága egy méter. Pöttyös kutyaszerű ragadozó, feje keskeny, róka szerű, hátul széles. Három négy csík fut az oldalán, az alapszíne sárgásfehér. Hosszú farkát fekete gyűrűk borítják. A bozótos helyeket kedveli, ahol éjszaka vadászik.
Zsákmánya kisebb rágcsálók, de elejt nagyobb növényevőket, ha azok gyengék, fiatalok vagy öregek.
Gázlómacska
A vadmacska leszármazottja.
A lábai és a nyaka hosszú, a farka hosszú. Nagy, hegyes fülei egymástól távol helyezkednek el, a feje lapos. A szőrzete barnás alapon fekete csíkokkal és pöttyökkel ékesített. A mérete kisebb mint az egykori szerválnak.
Lesből vadászik, leteperi a zsákmányát, hosszú szemfogaival elszakítja az áldozat gerincvelőjét, vagy a nyaki ütőeret. Szinte mindenféle zsákmányra vadászik, ha kell elragadja a Dzsungel tulok vagy a goapi borjúkat, de ha éhes akkor kisemlősökkel de ha kell belegázol a vízbe, és halászik. /Tantos András ötlete/.
Böreusz:
Északabbra fekszik a többi szigetnél, ezért az éghajlata inkább mediterrán mint monszun. A földjüket keménylombú erdők borítják. A vaddisznó, a nyúl, és a különféle menyétfélék és a róka leszármazottai uralják.
Törpe hogfánt
2 méter magas, 3,5 méter hosszúságú. Az orra félméter hosszú, ormányszerű képződmény, de ez a szerv még nem annyira specializálodot mint az egykori ormányos félék. Az orr itt inkább ásásra, és hangkiadásra használják. A lábai hosszúak és vastagok. A testüket rövid, fekete sörte borítja, az agyaruk felfele kanyarodik, meghosszabbodott. Ezzel védik magukat.
Kisebb családi csoportokban élnek, amiknek a magját a domináns koca és a gyermekei adják, ehhez csatlakoznak más állatok. A hímek csupán párzási időszakban csatlakoznak a csordához.
Táplálékukat növények, a föld alól kiásott gyökerek adják.
Az egész Európai Szigetvilágban elterjedt, hála annak, hogy jó úszó, és szinte bármilyen táplálékon megél.
Medveborz:
A rozsomák utódja
2 méter hosszú. A lábai hosszabbak, a testalkata medveszerű, a feje és az állkapcsa nagy, vaskos. A testét vékony, barna szőrzet borítja.
A már régen kihalt medvefélékkel ellentétben a táplálékát csak és kizárólag hús adja. Megtámad szinte minden állatot megtámad. A súlyával legyűri, majd egy erős harapással eltöri a nyakát. Amit nem bír megenni, azt elrejti.
Általában magányosan vadászik, csak párzási időszakban találkoznak egymással a hímek és a nőstények. Ilyenkor néhány hetet együtt töltenek.
Futónyúl:
A mezei nyúl leszármazottja.
Hossza egy méter, a magassága 1.5 méter. A lábai hosszúak, a feje keskeny, a fülei rövidebbek, hátrébb lapítottak, de ha fülel, akkor felállítja őket. A testét világosbarna bunda borítja. A körmei pataszerűen megvastagodtak, ha kell 80 km/h sebességgel fut. Minden növényi részt elfogyaszt, kisebb csoportokban él, de ezek a csoportok akár társulhatnak is.
Titán nyúl:
Az üregi nyúl leszármazottja.
A mérete egy nagyobb disznóé. A lábai rövidek és vastagok, a teste henger alakú, míg a feje rövid-erőteljes. A bundája színe barnás-szürke.
Az erdőkben nagy kolóniákban él, amelyek kisebb családokból állnak, amiket egy hím, pár nőstény, és azok kölykei alkotnak. A táplálékát cserjék és füvek adják. Általában magát a megnagyobbodott mellső fogaival védi meg.
Repesztő:
Elterjedt Carpathiumba is.
A kutya leszármazottja /Pitbull féle kutyák utódja/
A feje rövid és széles, az állkapcsa hihetetlenül erős, a fülei hegyesek. A végtagjai rövidek és izmosak. A szőre vörösesbarna.
Csapatban élő vadászok. Lesből támadnak az áldozatukra, majd hihetetlen erős állkapcsukkal elharapják a torkát. A zsákmányból mindegyik részesül, általában a csontokat is felfalják, amit nem tudnak megenni, azt elássák.
Csupán egyetlen természetes ellenségük van, az a medveborz. Pusztán a méretével képes elriasztani őket a zsákmánytól.
Pesstrich
Elterjedt Carpathiumba is
A fácán leszármazottja.
180 centiméter magas. Kis feje, hosszú nyaka és tömzsi teste van, a lábai vastagok. A testét vörösesbarna toll borítja. A hímnek hosszú, színes farka van, és zöld feje van. Magokkal és kisebb gerincteleneket fogyaszt. A csoportjaikban négy nőstény van és egy domináns hím.
A tojásaikat a földre rakják, ha kell a védelmükben a náluk nagyobb ragadozónak is neki mennek.
Suhanómenyét
A hermelin leszármazottja.
Elterjedt Carpathiumban is.
2 méter hosszú, és egy méter magas. A lábai és a farka hosszúak, a feje áramvonalas, hosszú. A teste karcsú és nyúlánk. A testét vörösesbarna bunda borítja, a karmai nem visszahúzhatóak.
Gyors és vesszélyes ragadozó, képes nála nagyobb zsákmányt elejteni. Hosszú hajsza után a nyakra megy, majd egy harapással elszakítja a nyaki ütőeret. Éjszaka indulnak portyára.
A kölykök négy hét után kezdenek szilárd táplálékot enni. A hímek önállóan kezdenek élni, míg a nőstények általában falkába tömörülnek, és megosztják egymással a vadászterületet.
Krokodilhal
A csuka leszármazottja.
Elterjed Carpathiumba is.
A hossza három méter, a teste hosszú, erőteljes. Az elülső usszonyai megnagyobbodtak, míg az állkapcsa hosszú, olyan mint a gaviálé. A teste kékeszöld színű.
Kisebb halakat eszik, de a nagyobb példányok kifejlesztettek egy érdekes vadászati módot. Meglapulnak a sekélyes vízbe, majd amikor a zsákmányállat inni jön, egyszerűen kiugranak, és az állkapcsukkal megragadják. Ha a zsákmány meglóg, a krokodilhal akkor sem esik kétségbe. Kiugrik a partra, majd oda is követi az áldozatát hála a megerősödött farok alatti uszóknak, és a primitív tüdőként funkcionáló uszóhólyagnak. 10 percig is bírja a légköri levegőn.
Miután végzett az áldozatával, magával húzza a víz alá.
Halászróka
Elterjedt Carpathiumba is.
A vörös róka leszármazottja.
1.5 méter hosszú, a lábai meghosszabbodtak, ahogy az állkapcsa is. A szemei nagyobbak lettek, hogy észrevegyék a víz alatti zsákmányt, a fülei kisebbek. A bundája vörösesbarna, amikor halászik a víz alá dugja a fejét, majd a hosszú állkapcsával elkapja a halat.
A folyó parti kotorékokban él.
Bokorróka.
Elterjedt Carpathiumba is.
A vörös róka leszármazottja.
A teste áramvonalas, a lábai erősek. A testét szürkésbarna bunda borítja, a fülei nagyok és hegyesek, a feje rövid. Képes fára is mászni, és úgy üldözni a zsákmányát.
Monogám párokba él, általában kotorékokban.
Carpathium
5 millió év alatt a Kárpát Medence területe megemelkedett a gyürödés hatására. A Kárpátok magasabbak lettek, mérete már-már megközelíti az Alpokét. A hegyeken átbuknak a tenger felől csapadékot hozó szelek, ezért ez a terület nagyon esős. A medencében hatalmas köderdők alakultak ki.
Otma:
A túzok leszármazottja.
A magassága 4 méter, a nyaka hosszú, S alakot formáz. Vaskos, struccszerű testalkata van. Legjobban az Új Zélandon élt Moákra vagy a Madagaszkári elefántmadarakra hasonlít. A háta szürkésbarna, fekete foltokkal, míg a hasa fehér. A hímeknek a csőr mögött egy hosszú tollbajusz van.
Fűfélékkel, lombokkal, rovarokkal és férgekkel táplálkozik. Magányos állat.
Párzási időszakban a tojók dürgő hangokat adnak ki, és násztáncot lejtenek. A hímek ilyenkor nagyon agresszívak egymással. Földbe vájt mélyedésbe rakják le tojásaikat.
Ködmacska.
Az Eurázsia hiúz utódja.
Nagy, fákon élő ragadozó.
A teste karcsú, a bundája szürkésbarna, fekete foltokkal. A mérete megegyezik egy párducéval. Hatalmas ugrásokra képes. Éjszaka vadászik, nappal a fákon vagy a hasadékokban húzza meg magát.
Vadászat közben mindig egy alsó ágon várakozik a zsákmányára, majd a nyakába ugrik, és elharapja a torkát.
Ravtor:
A Holló utódja.
Pulykanagyságú, röpképtelen madár.
A lábai meghosszabbodtak, a tolla megmaradt feketének, míg a szárnyai visszafejlődtek. Nagyon gyorsan képes futni és ugrani. A csőre hosszú és kemény. 10-15 fős falkákban él, és keres táplálékot. Általában dögökkel táplálkoznak, de gyakran náluk nagyobb zsákmánynak is neki esnek. Az aljnövényzetben várnak a prédájukra, amikor az arra halad, három vagy négy előugrik, ezzel ráijesztve a zsákmányra. Az rohanni kezd, de ekkor falka többi tagja is előjön. Rátámadnak a prédára, és megpróbálnak minél nagyobb sebet ejteni rajta a csőrükkel és a karmaikkal.
A táplálékuk gyakran elrejtik, néha a falkák rivalizálnak ezekért a raktárakért.
Mocsárló.
A ló utódja.
Sokkal tömzsibb és kisebb mint őse. A törzse hordó alakú, a patái vastagabbak és szélesebbek, hogy jobban tudjon járni a nedves avarba. A feje már nem annyira hosszú, mivel nem kell olyan kemény növényeket rágnia. Szürke színe van.
9-10 fős csoportokban él, amiket egy domináns csődör vezet. Gyakori áldozata a ragadozók támadásainak. Ez az utolsó lóféle a Földön, és az elkövetkezendő események miatt az élőhelye hamarosan elpusztul 20 millió év múlva.
Mert az emberiség elindított erők a Föld magjában nem pihentek meg, egy lassú, de mégis pusztító kihalási hullám közeleg...
Nem ér véget az Agrucén korszaknak a bemutatása, két kontinens még van, de ezzel adtam egy trailert a következő időszaknak, amit bizony egy fajkihalás fog megnyitni.
