Az Agrucén legalább 35 millió évig tartott, de a lemeztektonikai változások átrajzolták a kontinensek térképét. Az emberek okozta tektonikus zavarok még mindig hatással voltak a kontinensek mozgására.
Új Gondwana és Afrika ütköztek, az új föld északi partvidékéhez pedig csatlakozott az Európai szigettenger és a Texasi mocsárvidék, ezzel létrehozva a Rutas szuperkontinenst, majd fokozatosan délre tolva azt. A kéregmozgások két lánchegységet gyűrtek fel. A déli Meru hegységet és az északi Ymir hegység.
Az Agrucén időszak végét azonban nem ezt jelenti, hanem a Terra Australis északi részén bekövetkező hatalmas vulkánkitörések sorozata, a Kusinadahaime esemény. A katasztrófák miatt Terra Australis teljes északi területe, egészen az egykori Új Guineáig víz alá került, a megmaradt terület pedig felfele tolódott, egészen az egyenlítőig. Az új földrészt Hawaikinek nevezzük.
Ez sokkal sivárabb világ mint az Agrucén. Rutas teljes déli területe száraz sivatag. Az állatok a kevés oázis köré sereglenek, nagy próbatétel a táplálék megszerzése, de még nagyobb a vízé, amely egész sok bizarr módszert eredményez. Csupán az Ymir lábánál fekvő partvidéken vannak dús erdők, mivel a hatalmas hegyek felfogják a csapadékot szállító tengeri áramlatokat.
Hawaiki az ellentéte Rutasnak. A terület teljesen sík vidék, trópusi őserdők és szavannák borítják, mivel az esők bőven öntözik.
A Kusinadahaime esemény nem csak ezt változtatta meg. A kitörések hatására a levegőbe töménytelen mennyiségű vulkáni hamu került, amely hét évre eltakarta a Napot. A napfény hiánya és a savas esők miatt a növényzet kipusztult, ezzel együtt a nagyobb növényevők és a velük táplálkozó ragadozók is.
Az agrucén végére új állatcsoportok törtek előre.
A legbizarrabbak talán a hoagriffek lehetnek. Ezek négy lábon járó, növényevő madárfélék, amelyek a dél-amerikai hoacin utódjai. A másik elterjedt növényevő csoport a mapiungariak, amelyek a blotvear leszármazottai. Az erős, hátsó lábukon haladnak, míg a kisebb mellső lábukkal ragadják meg a táplálékot. A testalkatuk legjobban a 95 millió éve kipusztult dinoszauruszokéra hasonlít.
A ragadozók kevés csoportjuktól eltekintve kihaltak, a helyükre újak kerültek. A főemlősök között a párducmajom, a vámpírmajom, így a páviánok utódja. A testalkata legjobban a nagymacskákéra /oroszlán, gepárd, leopárd/ hasonlít. Bizarr módját fejlesztette ki a víz kinyeréséhez. Vért iszik.
De a csúcsragadozók még sem ők, hanem a bipesdylák.
Ezek a teremtmények a krokodilok két lábú leszármazottai. Külsejük legjobban a régen élt Therapondákhoz hasonlít. Jelenleg ezek a legnagyobb szárazföldi ragadozók.
Hawaikin szintén a krokodilok az urak, de egy másik csoport is előtérbe került. A kloákások. A kacsacsőrű emlős és a hangyászsün utódjai uralják a területet, a nyulak és a tevék leszármazottjaival együtt.
Másik élettér a hatalmas vízalatti erdők.
Ezeket faszerű barnamoszatok alkotják, amelyeknek az aljzatból nőnek ki, és egészen a vízfelszínig nyúlnak, a törzsük vastag és fásszárú. Az erdőségek az egész óceánban megtalálhatóak egészen az északi és déli sarkkör határáig. Ezeken a területeken különös lények élnek: hatalmas tengeri kígyók, vízi életmódhoz alkalmazkodott gavitálok, a bálnákkal vetekedő méretű, planktonevő tonhalak, hatalmas vízi életmódra áttért növényevő hüllők, az erszényesek és a kutyák tengeri utódjai. A cápák ideje már rég lejáróban van. Az utolsó fajuk is itt található.
